2017. május 5., péntek

Gyűrű ura

Egy régi utazásunkról szeretnék először mesélni Nektek. Amikor a legnagyobb kisfiunk 1 éves lett, eldöntöttük, hogy a tengernél ünnepeljük a szülinapját. Mivel a gyerek még kicsi volt, és mi sem úszkáltunk a pénzben, egy közeli tengerpartra: Horvátországon belül Pag szigetére esett a választásunk. Pagról megoszlanak a vélemények… van aki túl kopárnak tartja, van aki romantikusnak – mi mindkettőnek. Már az odaút érdekes… mielőtt kiérnénk a horvát tengerpartra, egy hegy alagútján kell átkelni. A hegyen innen – a mi „szárazföld” felöli oldalunkon – a levegő párás, kissé borús, és tombol a zöld növényzet. Leginkább a Jurassik park díszletére hasonlít a táj. Ahogy viszont átérünk az alagúton – azaz kiérünk a tengerpartra – tomboló napsütés vesz körül, és csupa kopár szikla. Pag-ra simán át lehet menni kocsival egy hídon is, könnyű megközelíteni.
A sziget belseje amúgy tényleg kopár: sok a szikla, kecske… igazi holdbéli táj. Nem is lepődtünk meg túlságosan, amikor egy „Vigyázat UFO-veszély” táblával és lezárt területtel találtuk szembe magunkat. A tengerpart viszont gyönyörű… a víz tiszta, a part hol homokos, hol köves. A másik ami nekem nagyon tetszett: az ízeltlábúak. Jó, tudom, „őrült biológusként” (…civilben gyerekorvos vagyok) én egész másként tekintek az élőlényekre. De biz’ Isten én ekkora tenyérnyi lepkéket sehol máshol Európában nem láttam! A hab a tortán az apartmanunkban talált szkolopendra volt… őt úgy kell elképzelni mint egy vékonyabb ceruza és egy százlábú keverékét, elől nagy csáprágóval, hátul meg méregtüskével (…a skorpió rokona). Párom mikor megtalálta a lakásban, helyből felugrott az ágyra. (Ez a 2 méteres, másfél mázsás férjemtől higyjétek el szép teljesítmény volt!) Elkaptuk… mármint a szkolopendrát, bezártuk egy dobozba. Nem hagytam megölni, a házunktól messzebb elengedtük.
Pag városa nem kötött le… van pár szép épülete, de semmi különleges. Viszont elmesélek Nektek valamit, ami Paghoz (…a városhoz) köthető… Jópár évvel ezelőtt, párom lehetett vagy 20 éves – és akkor még azt sem tudtuk egymásról, hogy a világon vagyunk… - na szóval, akkoriban Soma errefelé nyaralt. Épp túlvolt egy szakításon nagy szerelmével, akinek eljegyzési gyűrűt is vett. Mivel a kapcsolatból semmi sem lett, a gyűrűt Pag városa mögött, a tengerpart szikláinál elrejtette. Párom nagyon erős, úgyhogy 2 hatalmas – cirka 50-100 kg-os – kövecske közé helyezte az ékszert, ami valószínűleg mai napig várja, hogy valaki megtalálja. Ha arra jársz, és netán ráakadsz, a Tied, kedves Olvasó! ;) ...Aztán eltelt még pár év, és Soma egy kicsi, zöldszemű, beszédes gyerekorvosnak vett újabb eljegyzési gyűrűt – de ezt már Vis szigetén, és ez már másik történet  lesz… - az a gyűrű azóta is megvan. Remélem örökre megmarad nekem…

A tények:
Pag az egyik legnagyobb horvát sziget, 60 km hosszú, 2-10 km széles, kb. 300 km hosszú a tengerpartja. Magyarországról – Budapestet tekintve kiindulási pontnak… - 6 és fél óra alatt elérhető (cirka 650 km messze van). Nagyobb települései: Pag, Novalja, Metajna, Povljana, Vlasici. Pag a központ, Novalja inkább strandolós-bulizós hely, a töbi kistelepülés nyugodt kis falu…



úton Pag felé - az alagúton innen...


...és az alagúton túl


a táj holdbéli


Pag városa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése